Oda kellett adnom a fejem…

ODA KELLETT ADNOM A FEJEM…

(A YOGIN színfalai mögött)

“Jo tho praem khaelan kaa chao. Sir dhar thalea galee maeree aao. Eith maarag pair dhareejai. Sir dheejai kaan n keejai.” Guru Nanak, Sri Guru Granth 1412. oldal

“Ha a szeretet játékában részt kívánsz venni, lépj a nyomdokaimba és helyezd a fejed a tenyeredbe. Ha erre az útra rálépsz és nekem adod a fejed, többé ne hallgass arra mások mit mondanak.” Guru Nanak, Sri Guru Granth 1412. oldal

Sokan úgy gondolják, hogy a jógázásban, a fejen- és kézenállás elsajátítása a legnehezebb, illetve azon szemet gyönyörködtető, “csodával határos” pózoke, melyek a magazinokban címlapon szerepelnek.

Csak a magam tapasztalatáról beszélhetek hitelesen. Az elmúlt 17 évben – amit főleg jógázással, a lélekre fókuszalva töltöttem-, egyáltalán nem a jógapózok kivitelezése vagy a cigarettázás és húsevés elengedése volt a legnehezebb.

Még úgy sem, hogy egy súlyos lovasbaleset fordított a spiritualitás felé és először a lábamat kellett megtartani, megmenteni. 3 cm-es rövidülés, többszörös, szilánkos térdfej és combcsont törés volt a diagnozis, még az amputáció is szóba került. Összesen 18 fém: lapok, csavarok és teleszkopos elemek fogták ossze a csontokat (és természetesen az ima, meg a Jóisten).

Hat teljes évbe tellett mire újra tudtam tökéletesen járni és kellően megerősödött a jobb lábam. Valóban néhány nehezebb Hatha póz eleinte kihivást jelentett, de inkább előbb, mint utóbb el tudtam vegezni. Soha nem volt kétségem afelől, hogy a lótuszt, kukuttászanát, mayurászaná variációit és több kihívással teli ászanát (jógapozt) képes vagyok felvenni. Még akkor sem, ha a pillanatnyi helyzet nem engedte. Tudtam, hogy csak kitartóan és mélyen, szabályozottan kell lélegeznem és az odavezet, ahová tartok.

Ami az igazi nehézséget jelentette a spirituális úton; az a LEBORULÁS volt.

Őszinte, odaadó meghajlás az ismeretlen, láthatatlan, Istenit reprezentaló illetve azzal egyesült guruk murtijai (fizikai megjelenese) előtt. Komoly benső elakadást jelentett.

2005-ben, életem első Ashramjában a Jógatanár képző végén egy Sivananda beavatási és jógatanári fogadalmi ceremonián vettünk részt fél száz társammal.

Virágfűzérekkel a nyakunkban, parázsló tűz és Swami ji szobrai, portréi előtt totális leborulást kellett végezni miközben rádobtunk a tűzre fűszereket és általunk írt papírosokat, egyéb tárgyakat.

Mai napig emlékszem, amikor sorban álltunk, nagyon izzadt a tenyerem, felgyorsult a légzésem, szívverésem és úgy izgultam, mintha az eletemért állnék sorba. Azon gondolkodtam vajon jól fogom-e csinálni vagy megbuktatnak a swámik? (micsoda felvetés és félelmek!)

A leborulás végeztével azt próbáltam kinyomozni, hogy ki látott, nézett éppen, amikor borultam, szemeimmel pásztáztam a teret és közben szégyenérzet hatott ét, amiért beálltam a sorba….”Szektás lettem!”(a szocializmus idejéből eltárolt szamszkara vagy program). Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy van nálam valaki vagy valami hatalmasabb erő, aki előtt az ember meghajthatja fejét. A puszta tény, hogy más “alatt” legyek, feladjam a logikát, intelligenciát, ráciot, az életem és a dolgok irányítását, irtózatos félelmet és kontrollvesztési zűrzavart keltett. Gyengének tűntem saját szememben, egy birkának a csordaban(aki nem Isten nyája). Aznap alig aludtam, zavarodott voltam és mintha egy másik filmbe csöppentem volna eddigi életemből, ahol már nem én vagyok a főszereplő (hanem TE).

(így indult el egóm “az én én én” radírozásának útján.)

Teltek, múltak az évek, már Yogi Bhajan tanítványa, a Kundalíni technológia gyakorlója vagyok, amikor újabb nehézségbe botlottam (“Homai” vagy “Ahangkar” (az egó) égtelen vinnyogásba kezdett.)

Aki a Kundalíni technológiáját követi és gyakorolja, hamar a Sri Guru Granth Sahib előtt találja magát egy Gurdwaraban (Sikh templom). A Sri Guru Granth, 1480 oldalnyi szent ének, mantra és imák gyűjteménye, amit a Sikhek őriznek és vigyáznak a X. Guru, Gobind Singh fizikai halála óta. A szent “Bibliát”, élő Gurujuknak tekintik. (Mondanom sem kell, felhúztam a szemöldököm, amikor először hallottam…)

A mantrák, melyeket a Kundalíni jóga Kriyáiban, meditacióiban használunk, ebből a magas frekvenciajú gyűjteményből származnak. Úgy is emlegetjük a gyűjteményt, hogy a Shabad Guru (a szó guruja).

“Aki halálom után hozzám segitséget szeretne tőlem, recitálja a Shabadot, abban megtalal.” Guru Gobind Singh

Egy csodálatosan szép Gurdwara (Sikh templom) kellős közepén állok, a feldíszített “Guru” előtt és rajtam a sor több tucat Sikh után, hogy teljes testemmel leboruljak a földre (matatékot vegyek) és a protokoll szerint megérintsem a homlokom majd a szőnyeget, a párnán fekvő “könyv-Guru” előtt.

Ebben a pillanatban két dolog történik párhuzamosan:

1, Ismét fennakad a ráció, hogy mit csúszok mászok a földön és belül feszengek önmagamban.

2, Valami felragyog bennem, ismeretlen érzés lesz úrra rajtam, hasonlót csak a drogos időkben éltem át: öröm, felszabadultság, szabadság és végtelen extázis.

Tudatosítom, hogy mindkét élmény belül történik, de a testen belül máshol. Egyik fent a fejemben, másik a mellkasomban. Nem értem, mi történik, de ELFOGADOM. Az agy egy pillanat alatt csendben marad, nem agitál már. Létezik és jelen van, a MOST extázisában.

Éjszaka Gurmukhi jelekkel álmodtam. Hasonló kód rendszer, mint a Szanszkrit, de mégis más, a második Sikh Guru idejéből származik (a késői 1500-as évekből), ezen a nyelven jegyezték le (kódolták) a Sri Guru Granthban lévő dalokat, Istent dicsőítő költeményeket. Üzentek a betűk, mégpedig azt, hogy méllyedjek el a mantrák, imák tanulmányozásában. Tudtam, hogy így tudom csak legyőzni a mindig intrikáló negatív elmét. Onnantól mágnesként vonzott a “Csodakönyv” vagyis a Guru, amikor elhívtak tanítóim egy Indiai útra, hogy váljak Sikh Miniszterré, tanuljam meg hogyan illik bánni a Sri Guru Granth Sahibbal, illetve tanuljam meg a múltját, miből, hogyan tevődik össze, miről szólnak a benne lévő történetek, azonnal IGEN-t mondtam.

Ma már tudom, hogy az első Sikh Guru, Guru Nanak vízalatti Samadhi (egyesülés a Teremtővel) állapotában, a Teremtőtől kapott alap tanításáról, az “EK ONG KAR”-ról szól a Sri Guru Granth. Annak egy bőven kifejtett interpretációja, mindenki által befogadható értelmezése. Hozzásegíti az emberiséget a benső békéhez, a meditációhoz, ezáltal jelen lenni úgy, hogy nem vonulunk el barlangokba, hanem családban és emberi közöségekben élünk egymást karöltve és segítve. A Kalyug (Sötét kor), az emberek vitázását, versengést, harcokat és az öldöklést hozta el. Guru Nanak tanításai megértetik velünk, hogy mindenkiben az EGY lámpása ég és mi mind testvérei vagyunk egymásnak. Mindannyian az EGY teremtményei vagyunk. Az agy elemez és különválaszt, a szív össze akar forrni. Az én, nekem, enyém gondolkodásból a minden a TIED felé vezet.

Guru Nanak, a legmagasabb és legritkább típusú Avatár: “PURAN TAV AVTAR”, az egész Univerzum Guruja (Jagat Guru). A földtörténet négy korszakában egyetlen egyszer jön el egy ilyen Avatár az emberiség megsegítésére és abban különleges, hogy többé nem hagy el minket, velünk marad a kor végéig. A SRI GURU GRANTH formájában. Így már könnyen megy a meghajlás, a mantrázás, meditáció a shabadokon, mantrákon és tisztelem a Sikhek tisztelettudó feladat végzését. Fontos érteni pontosan, hogy a Guru mit tanít hukamjaiban (parancsok, versek), nem lehetünk vak követők. Meditáljunk minden HUKAMON és parancs helyett fordítsuk úgy inkább, hogy valóság, realitás.

Szívem, lelkem, fejem, elmém már tudja, hogy ki elé borul le. Ha szeretnéd Te is megérteni, neutralizálni az elme gyötrő folyamatos panasz áradatát, tarts velünk, a YOGINNAL.

Wahe Guru!